Üzlet trendek

„Képzelje el, hogy egy olyan cégnél dolgozik, ahol az alkalmazottak negyede gyűlöli a munkáját, felük épphogy elviseli azt és csak a fennmaradó negyedük lelkes. Sajnos ez egy tipikus amerikai cég képe. Az a háromnegyed rész, aki nem járul hozzá a cég eredményeihez a legjobb tudása szerint, a legtöbbször szeretne dolgozni, de valami – gyakran a közvetlen felettessel való kapcsolat minősége vagy az érzés, hogy a cég nem törődik velük – visszatartja.” (Bates, 2004 - HR Magazine) 

Egy Gallup vezetőtől származnak a fenti sorok. Szerinte, mint gazdaság, 30 százalékos hatékonysággal működünk, mert a dolgozók kétharmada nem a legjobb tudása szerint teljesít.

Ugye ismerős a kép? Ez ugyanis a tipikus magyar munkahely képe is. Ha belegondolunk, ez egy hatalmas potenciált jelent, és ezt a munkaadók nem is használják ki – illetve sokszor fel sem ismerik. A panaszkodásig persze legtöbbjük eljut - de az okokat már kevesebben látják helyesen, ellene tenni pedig elenyészően kevesen tudnak.

Pedig az üzleti szakirodalom sok receptet ad erre. A HBS Working Knowledge hasábjain gyakran találkozunk olyan címekkel, mint „creating meaningfulness” (=mélyebb tartalmat/célt vinni a munkába), „encouraging upward voice” (=a felfelé irányuló kommunikáció bátorítása), „enhancing the flow of creativity” (=elősegíteni a kreativitás folyását a szervezetben), „building trust” (=bizalmat építeni). Látszik, hogy a probléma fennáll, és ezért mind akadémikus körökben, mind gyakorló vezetőként keresik a megoldást. Van egy nagyon is kézzelfogható ok arra, miért kell ez:

"Még nem találkoztam olyan vállalattal, amelyik úgy ért el kimagasló vevői hűséget, hogy közben nem jött létre hasonlóan erős hűség alkalmazottai körében."

 Frederick Reicheld tollából származik az idézet, és rátapint a lényegre. Csak lojális alkalmazottak lesznek képesek lojális vevőket termelni. De hogyan "termeljünk" lojális alkalmazottakat? Magyarországon ez nagyon nehéz, sokkal nehezebb, mint máshol.

A következő blogbejegyzésben pont arról írok majd, miért nehéz, és hogyan orvosolhatjuk ezeket a kulturális problémákat.

Handy alkimistáknak nevezi azokat az embereket, akik a semmiből alkotnak valamit. Csodálja őket. Szerinte az alkimisták a bizonyíték arra, hogy az ember bármit megtanulhat, amit akar, csak egy dolog kell hozzá: szenvedélyes elkötelezettség saját ügyük iránt.

Az alkimisták lesznek azok, akik az igazán nagy dolgokat alkotják meg az üzleti életben. Nem feltétlenül kell azonban kiemelkedő képességekkel rendelkezned ahhoz, hogy egy sikeres üzleti vállalkozásod legyen. Egyetlen képesség elég hozzá. Ironikus módon azonban ez az a képesség, amivel a magyar vállalkozók legkevésbé rendelkeznek. Kicsik és nagyok egyaránt.

A sikeres vállalkozáshoz egyetlen képesség kell: képesség és SZENVEDÉLY a tanulásra. Mi, magyar vállalkozók mindkettőnek híján vagyunk. A rideg valóság az, hogy a tipikus magyar vállalkozó nem képes tanulni. Azokat a praktikákat ismételgeti, amiket másoktól lát, és amikor azok nem működnek, a körülményekre fogja. Pedig nem a körülmények a hibásak. Egyszerűen azok a praktikák már évtizedek óta nem működnek. Ő viszont retteg a bizonytalanságtól, a kockázattól, vagyis az új dolgok kipróbálásától, és butaságnak tart minden nem hagyományos gyakorlatot ahelyett, hogy kipróbálná. ("Ez az én iparágamban nem működik." - jaj hogy én ezt hányszor láttam leírva marketing blogokban!)

Sok-sok kapcsolatom van a nyelvoktatási piacon, és persze állandóan kapcsolatot tartok és együttműködök más cégvezetőkkel. Számos tanulásra képtelen cégvezetővel találkozok, de egy esetre nagyon világosan emlékszem. Különösen szomorú, mert egy még nálam is fiatalabb cégvezetőről van szó. Valakiről, akit nem kéne, hogy kössenek a régi beidegződések. Leültem vele beszélgetni egy potenciális együttműködésről, de annyira bebetonozott volt a hibás üzleti megközelítése és a körülményekre való hivatkozása, hogy feladtam. Nem egy nyelvet beszéltünk. Kár érte.

És végezetül egy üzleti axióma Handy után szabadon.

Bárki felépíthet egy sikeres vállalkozást, csak egy dolog kell hozzá: szenvedélyes elkötelezettség a tanulás iránt.

A környezetemben sokszorosan látom ennek a bizonyítékát. Szerintem ez teszi az alkimistát: az örök éhség az új információra, és képesség annak elfogulatlan befogadására.

Ezzel indítom a blogot. Vigyázat! A többi blogbejegyzés CSAK ÉHESEKNEK szól!

Ha érdekel Handy: Az elefánt és a bolha című nagyszerű könyve, díjmentes házhozszállítással itt tudod megrendelni: http://hvg.hu/hvgkonyvek/azelefantesabolha.aspx